Előzetes: Katherine nyomában 23. fejezet

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm a rengeteg visszajelzést, amit az előző fejezetnél kaptam, remélem, a lelkesedésetek nem hagy alább! :) Hihetetlenül jól estek a szavaitok, tényleg bearanyoztátok a napom! Köszönöm! <3

~*~

"... - Segítség!- magas, vékony női hang volt. 

- Az erdő felől jön –állapítottam meg ingerülten.

- Mintha Sandra lenne –gondolkozott Alex.

- Segítség!- hallottuk ismét, ezúttal hangosabban. Közelebb került.

- Ez Sandra. Mit keres az erdőben?- kérdeztem szemöldök ráncolva a fák közé meredve. Senki. Még mindig nem látni, pedig már a fákról mind lehulltak a levelek, így a lobkoronák sem zárták a látóteret.

- Nem tudom, de kiderítem. Te addig itt maradsz!- jelentette ki határozottan, majd futva a hang irányába eredt. Ez a Sullivan terület, itt nem kerül bajba.

- Szó sincs róla!- jelentettem ki - inkább magamnak -, majd utána rohantam.

- Nem megmondtam, hogy maradj ott?- kérdezte ingerülten, amikor beértem. 

- Nem fogok tétlenül álldogálni egyedül az erdő szélén –feleltem, majd megálltam, a kezemmel pedig Őt is maradásra kényszerítettem.

- Mi az?

- Csend. Hallgasd!- utasítottam halkan. A hangosan zörgő avar futó lépteket tükrözött. Egyre közeledett.

- Segítség!- hallatszott ismét a könyörgés. Mert az volt ez, mintsem segélykiáltás vagy hisztérikus roham. Sírásba fulladt könyörgés..."