A legenda

Sziasztok drágáim!

Mielőtt belevágnék szeretném megköszönni a kommenteket és az új feliratkozókat! Tényleg nagyon hálás vagyok, nem tudom elégszer megköszönni a támogatást, amit Tőletek kapok! Ti vagytok a legjobbak <3

Nos, mint a bejegyzés címe is mutatja, most megosztom veletek Katherine legendáját, ami külön menüpontot is kap. Nagyon sokáig azt terveztem, hogy ez a bizonyos legenda lesz majd az egész blog Epilógusa, hogy ezzel záródik az egész, amivel igazából kezdődött. Aztán a harmadik évad írása közben elgondolkoztam. Az egyik rész pont úgy jött ki, hogy szerepel benne a legenda, viszont ennek egy teljes külön bejegyzést szántam. Ezen kívül pedig pár hete kiforrt bennem egy ötlet az Epilógust illetően, amiből kiderülne, hogy miért ezt a címet kapta a blog. És ez az ötlet most már végleges. Szóval lehet, hogy nem túl ideillő módon, mindennek a közepén, de itt van A LEGENDA.

Várom a véleményeket.:)

Szépen esett künn a hó,

Mint egy puha takaró.

Senki nem mászkált az utcán,

Csupán egy fehér ruhás lány.

Fekete lovon vágtatott,

Szíve majdhogy szét szakadott.

Mert kisgyermeket várt ő bizony,

Hogy kitől, az volt a nagy titok.

Mögötte a sötétségben,

Egy árnyék suhant el éppen.

Bőre hófehér, s oly sima,

Sötét szeme baljósan csillant.

Fiatal fiúcska volt Ő, bizony

De lelke mi volt, azt nem tudhatom.

Kezében míves tőrt tartott,

Úgy követte a kisasszonyt.

Erdőbe érvén a ló megijedt,

Érezte Ő, hogy nagy baj közeleg.

A lány rémültében leesett,

S a baljós árnyék közelgett.

Szeme fölött a holdvilágban

Szörnyeteg állt álruhában.

A tőre a holdfényben megcsillant,

Majd a lány lélegzete elakadt.

A tettes soha meg nem lakolt,

Tovább őrizte Ő a titkot.

Csupán az erdő tudja, ki vala a gyilkos,

S egy lány, ki száz év múltán lát napvilágot.