2016. október 22.

Végzet - 15. fejezet

Drága Kiválasztottak!

Igen, igen, nem csal a szemetek, előbb érkezett a rész egy teljes héttel! Hogy miért? Nos, mert születésnapom van, és gondoltam, mi lehetne jobb, mint meglepni titeket egy új fejezettel.:) Addig se gondolok arra, hogy milyen öreg lettem, haha.
Jó szórakozást! :)
Ezer csók és ölelés,
Vivienn J.

~*~

Biztonságosabbnak ítéltem, ha a titkos szobában olvasom el a sorokat. Hiába van hajnalok hajnala, és valószínűleg senki sem járkálna ilyenkor a szobám közelében, mégis furcsa késztetést éreztem a maradásra. Letelepedtem a régi székbe, majd olvasni kezdtem a cikornyás jeleket.

„Drága Kiválasztott!
Remélem, megtaláltad ezt az elrejtett oldalt. Feltétlenül szükségesnek éreztem, hogy elrejtsem, ha netán valaki megkaparintaná tőled ezt a könyvet. Hiába a Kiválasztott ereje –a lámpa használatának képessége, a titkos írás. Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy tőled is féltem kicsit. Ha egy porszemnyit is hasonlítasz az én drága, egyetlen Katherinemre, akkor ugyanolyan önfejű vagy, mint szegény leányom. Én pedig azt szeretném a legkevésbé, ha a vesztedbe rohannál. Bár nem leszek ott, amikor eme sorokat olvasod, mégis megkérlek, hogy esküdj meg nekem. Esküdj meg a családodra, hogy nem rohansz azonnal a vesztedbe, amikor a soraim végéhez értél, hogy elárulod a felfedezést az Őrző Ötöknek, és csakis velük együtt, felkészülten indulsz neki az útnak!”
Be kell ismernem, megrémültem a sorokat olvasva, kirázott a hideg, az apró szőrszálak a tarkómon égnek álltak. Elmormogtam egy esküszöm szerűséget, nagy levegőt vettem, majd kifújtam. Lelkileg felkészültem a „nagy felfedezésre”.
„Már korábban is említettem, hogy a sötét dolgok vonzzák egymást. Szinte senki sem tudja, ám a Sötét erdő mélyén van egy negyedik kastély. Senki sem tudja, mióta állt ott, kié lehetett, mióta lakatlan. Rengeteg mendemonda kapcsolódik hozzá, amik bizalmas körökben terjednek, ugyanis a kastély létezése hét pecsétes titok. Abba az erdőrészbe soha senki nem merészkedik be, ha mégis, nem tér vissza onnan. Az ott a gonosz búvóhelye – a kastély pedig a barlangja. Az a sanda gyanúm, hogy ott sok kérdésedre megtalálhatod a választ.”
Nem hittem a szememnek. Van egy rég elfeledett kísértetkastély Dollivanban, az erdő mélyén. Ez megmagyarázná, hol tartják a vérebeket és azt a rengeteg agymosott csatlóst, akit a Mester maga köré gyűjtött. Lehet, hogy ott tartottak minket fogva, amikor a naplót kerestük. Ha valóban ott tanyázik a Mester, –márpedig ez a sejtésem –akkor valóban nem lenne okos döntés egyedül, felkészületlenül odamenni. Bár legszívesebben azonnal rohannék, hogy kiderítsem igaz-e mindez, mégsem teszem. Túl kockázatos lenne.
„Jómagam még akkor fedeztem fel az épület létezését, amikor a Shelia által elátkozott lányomra vadásztam. Nem véletlen, hogy a Donovanok és Sullivanek ennyire őrzik az erdőt, hiszen annak, aki be akar jutni a sötét erdőbe, át kell menniük valamelyik család birtokán, amit ők persze nem hagyhatnak. Sosem értettem, miért jó ez, most azonban megvilágosodtam. A Sötét erdő titkát védik. A kastélyt, a gonosz erőket. Nem merészkedtem túl közel, éreztem, hogy nem lenne biztonságos. Azt a helyet sötét aura veszi körül. Éreztem. A boszorkányok közelében is mindig elfogott ez a furcsa bizsergő érzés a véremben. Egyfelől vonzott, másfelől viszont halálra rémisztett. A kastély közelében ez a bizsergés erősebb volt, mint valaha tapasztaltam –pedig nekem elhiheted, többször éltem át, mint bárki más-, a vonzás azonban hiányzott. A szívem zakatolt, minden sejtem menekülni vágyott. Én pedig gyáva módon hallgattam az ösztöneimre, és menekültem. Nem tudom, hogy a ti időtökben, ahol a mágia már szinte eltűnt a földről, mennyire érzékelhető ez a különös aura, mindesetre óvatosságra intelek Benneteket.
A kastély maga nem kisebb, mint amiben most élsz, talán még nagyobb is. Gyanítom, hogy belülről sem lehetnek eget rengető eltérések, ugyanis kívülről ugyanazt a stílusirányzatot képviselte, mint három társa. Amennyiben már jártál a másik két kastélyban, nyilván feltűnt, hogy hasonló a fekvésük, az elrendezésük. Meglehetősen erős a gyanúm, hogy ez a sötét hely sem különbözik nagyban társaitól.
Mindig maradj a Testőr közelében, de ne csupán ketten vágjatok neki az útnak, mindenkire szükségetek lesz. Vigyetek magatokkal fegyvereket és senki ne induljon el egyedül –minimum ketten legyetek, ha szét is váltok.”
Felszaladt a szemöldököm a sorokat olvasva. Szinte láttam magam előtt, ahogy az öreg Clark Danken az utóbbi bekezdést írja. Legjobb tudomásom szerint nem volt kiképezve harcra, mindig egyedül játszotta a kalandort, és mégis ő osztogatott nekünk tanácsokat. Nem mondom, hogy nincs igazság abban, amit írt, inkább arról van szó, hogy erre magamtól is gondoltam. Mindenesetre aranyos, hogy még ezek is eszébe jutottak.
„Ami a képességeiteket illeti, mostanra elég erősnek kell lenniük ahhoz, hogy boldogulni tudjatok. Nem tudom pontosan, hány ilyen különös, természetfeletti erőre tettetek szert, Sheila csupán néhányat említett. A Kiválasztott rendelkezik éleslátással, különösen kiélezett hallással, fénysebességgel, elég nagy stressz hatására pedig említett valami furcsa képességet, amire sajnálatos módon nem emlékszem. Mindenesetre rájössz, ha eljön az ideje. A Testőr emberileg felfoghatatlan testi erővel bír, különleges képessége révén megérzi a Kiválasztott jelenlétét, ahogy azt is, ha az veszélyben van, emellett gyógyításra is képes, azonban csak akkor, ha bizonyos feltételek teljesülnek.”
Ennél a résznél enyhén szólva leesett az állam. Fénysebesség? És még egy furcsa képesség? És lehet, hogy van még több is? Még sosem tapasztaltam magamon semmi természetfelettit a látásomon és hallásomon kívül. Ahogy Damien esetében is a legtöbb dolog eddig rejtve maradt. Korábban még sosem említette senki, hogy bármi hasonlóra képesek volnánk. Pedig magamtól a látásomról vagy a hallásomról sem szerezetem volna tudomást, ezt is a Donovanok árulták el nekem.
Ha érdekelnek bizonyos dolgok a Testőr és a Kiválasztott különös kapcsolatáról, keresd meg a másik rejtett oldalt!”
Egy újabb rejtett lap? Sóhajtva lapoztam át a könyvet az elejétől a végéig újra, különösen ügyelve a vastagságukra, azonban semmit sem találtam. Második alkalommal már folytattam az üres oldalak átvizsgálásával is, mikor megéreztem a különbséget. Kerestem egy éles tárgyat, majd az apró lyukba illesztve szétválasztottam a napló újabb titkos lapjait. A lámpa fényénél ismét felizzottak a betűk.
„Drága Kiválasztott!
Nem tudok mindent a Testőr és a Te különös, természetfeletti kötődésetektől, azonban mégis van néhány dolog, amit meg kell osztanom veled.
Először is: a kötelék nem befolyásolja az érzelmeiteket. Nem lesztek egymásba szerelmesek a kapcsolat hatására, nem gyűlölitek meg egymást miatta. Ez nagyon fontos, drága gyermekem. Amit egymás iránt éreztek az tiszta, a szívetekből fakad. Ezt mindennél fontosabbnak tartottam leszögezni.
Másodszor: Sheila alkotta meg a legendákat, minden az Ő „játékszabályai” szerint alakul. Ő szabta rátok a képességeket, ő alakította ki a kötést, így ő hozta meg az ezzel járó korlátokat is. A legendák szövege szintén a boszorkány műve. Nyilván tudjátok, hogy a kapcsolatotok tiltott, hiszen „a történelem megismételheti önmagát”. Ez alatt persze a párbajt értette, amelyben végül valaki meghal, egy Sullivan és egy Donovan ellentétet, egy testvérharcot. Bár a Testőrnek kötelessége megvédeni a Kiválasztottat, előfordul majd, hogy egy testvére veszélybe kerül. Akkor választania kell majd, s nem szabad, hogy téged válasszon. Téged képes meggyógyítani, visszahozni a halálból, ám egy őrzőt nem. Az ő feladata mindenkire vigyázni, hatalmas nyomás nehezedik vállaira. A család az első, ám ha beléd szeret, ez az értékrend fenekestül felborul. A testőr képességeit felerősíti a testvérei jelenléte, az Ötök hatalma. Ha egy odavész, az ő hatalma egy darabkája vele megy. Ez a valódi oka mindennek.  Ahhoz, hogy megvédhessen, először a fivéreit kell megvédenie.”
Hitetlenkedve olvastam a sorokat. Túl sok volt ez mind egyszerre. A falra másztam a rengeteg természetfeletti dologtól, hiszen sosem tartottam őket lehetségesnek, erre mégis itt van minden. Ez az egész helyzet úgy, ahogy van egyszerűen lehetetlen, és hihetetlen, de mégis valóság. Hisztérikus nevetésben törtem volna ki, ha nem uralkodik el rajtam a pánik. Ez az egész annyira abszurd. Úgy érzem, Damiennek tudnia kellene mindezekről, másfelől nem akarok rápakolni még egy tonna felelősséget a vállára. Tanácstalanul ültem a poros, dohos szobában, a könyv lapjaira meredve. Nem bírtam felfogni ezt az egészet. Úgy éreztem, hogy csak egy álom az egész, és hamarosan felébredek Londonban. Azt akartam, hogy ez csak álom legyen.
A könyvet a fiúkban hagytam a titkos dolgozószobában, majd a szobámban az ágyamon fekve elgondolkoztam az egészen. Fogalmam sincs, mit kéne tennem. Sokáig forgolódtam a válaszon törve a fejem, míg végül elnyomott az álom.
Sötét volt, mint annyiszor korábban. Éreztem, hogy ez nem egy szokványos álom lesz. Rég volt már hasonló, éreztem, ahogy a gyomrom összeszűkül, a kezeim remegnek. Fogalmam sem volt, mégis mire kellene számítanom. Katherine jelenik meg? Vagy talán a Mester? Esetleg valami teljesen más? Nem tudhattam. Csupán túl akartam esni az egészen, jobban, mint valaha.
Halvány, fehér fény kezdett derengeni előttem, mely lassan öltött alakot. A furcsa, ködszerű foltnak előbb vékony végtagjai jelentek meg kecses tartásban, majd szép lassan kivehetővé vált egy vékony derekú alak fehér szoknyában, a vállára omló hosszú haja, mely lány hullámokban keretezte az eddig felismerhetetlen folyamként kavargó füstöt, ahol az alak arcának kellett volna lennie. Finom mozdulatokat tett a kezével maga előtt, mire az arcában két kék ékkő szerű szem jelent meg, majd rózsaszín ajkak öltöttek formát, szép lassan kirajzolódtak a vonásai. Katherine volt az, továbbra is ködszerűen, korántsem olyan valóságosan, mint korábban, de Ő. Az a különös fehér füst, mely a testét alkotta folyamatosan kavargott, mégis tökéletesen kivehető volt ő maga. Nem tudtam, mit mondhatnék, a torkomon akadtak a szavak. 
- Hamarosan kifogysz az időből –szólalt meg. A hangja nem volt olyan tiszta, mintha egy üvegen át szólt volna hozzám. –A lelkem már nincs olyan szinten jelen, mint korábban. Kinyitottad a koporsót, ezzel elkezdődött a visszaszámlálás. Ahogy telik az idő, úgy tűnök el én is fokozatosan, csupán rajtad áll, hogy hová –válaszolta meg a ki nem mondott kérdésem.
- Mit kellene tennem, Katherine? Tanácstalan vagyok –szólaltam meg végül. –Megtaláltam a titkos oldalt apád könyvében, találtunk egy nyomot, de nem lehetünk biztosak semmiben. 
- Félidő van, Elena –figyelmeztetett ismét.
- Hidd el, mindent megteszek, ami tőlem telik, de a Mester… - kezdtem, majd megakadtam. Mit is akar pontosan a Mester? Nem a vérontás a célja. Bosszantani akar, tettre sarkallni. Azt akarja, hogy szenvedjek, mielőtt megölne. Merthogy meg akar ölni. Már rég megtehette volna, de élvezi a játékot.
- Kerülj a Mester elé egy lépéssel. A sötét lelkeket vonzzák a sötét helyek. –Ugyanezt írta Clark Danken is. –Apám tudja, hol keresd, azonban Ő nem számít erre. Meg kell lepned, megszerezni a tőrt, majd szíven szúrni.
- Tudjuk, hogy nem a Mester a fő játékos. Ő csupán a király a sakktáblán, valaki a háttérből irányítja.
- Öld meg –ismételte. –A gonosz lelkeket a tőr kárhozatra ítélni.
- Mi történik miután megöltem? Mi lesz veled?
- Az ítélőszék dönt a sorsomról. Öltem embereket, Elena –szólt szomorúan, a köd kavargásán át is láttam a szomorú arckifejezését.
- De az nem a te hibád volt! Ha nem változtatnak át, akkor…
- Akkor nem történt volna meg?- Keserűen felnevetett. –Lényegtelen, hogy mik játszottak közre, megtörtént. Nem számít, hova kerülök. Beleőrültem abba, hogy a semmiben lebegek, bárhol ott lehetek, ám mégsem vagyok sehol. El akarok tűnni ebből a köztes állapotból, mindegy hová.
- Megteszek mindent –ígértem. –Megölöm a Mestert, esküszöm.
- Tudom –mosolyodott el. –Csak te vagy rá képes. Nehéz lesz, de tudom, hogy meg tudod tenni. Vigyázz magadra! –Az utolsó mondata alig hallhatóan jutott el hozzám. A füst felkavargott, elmosva ezzel ősöm alakját, majd fehér ködként felszállt, végül eltűnt.

10 megjegyzés:

  1. Egyre izgalmasabb! *.*
    Nagyon nagyon tetszik kár, hogy már csak 15 rész kell és befejeződik..:(
    ui:Boldog Születésnapot!Én is ekkor születtem volna, de 2 nappal korábban jöttem a világra! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik! :)
      Köszönöm a köszöntést! :) Neked is boldog születésnapot akkor így utólag! :)
      Igen, sajnos már csak ennyi van hátra, de talán az extra projektekkel is olyan állapotban leszek addigra, hogy egyből el tudom majd kezdeni, szóval akkor ha úgy vesszük még nem lesz vége ;)

      Törlés
  2. Fuu nagyon várom már a következő fejezetet ♥

    VálaszTörlés
  3. Oh te jó ég imádtam, nagyon várom a következő részt, fantasztikus vagy! Nagyon boldog szülinapot kívánok! puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, igyekszem a következővel! :)
      Nagyon köszönöm! :))
      Puszi,
      Vivi

      Törlés
  4. Hű. 1 hete találtam rá a blogodra, és szószerint odavagyok érte. Amikor a második évadot elkezdtem, elkezdett motoszkálni az agyamban a gondolat, hogy "csak nehogy felkeressen valami könyvstúdió és kiadd könyvben, mert akkor nem tudom elolvasni ideáig". Ez persze ez önző gondolat, nagyon örülnék neki ha Kathrine legendájából könyv lenne, mert sikerkönyv lenne az biztos! :) Én is író vagyok, nekem nagy álmom egy könyv kiadása.
    Nagyon tetszik az egész történet, a megfogalmazás, a humorod, és én a helyedben továbbküldeném a története(ide)t egy kiadó cégnek.
    Így futólag láttam, hogy mindig elnézést kértél, amiért eltűntél, és bár akkor nem izgatott, most nagyon remélem, hogy nem lesznek nagyobb kihagyások, mert én naponta nézni fogom a blogot :)
    Pusziii
    Vivi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy ennyire tetszik a blog! :)
      Bevallom őszintén többször is megfordult a fejemben a történet kiadása, viszont semmiképp sem a jelenlegi formájában - ha egyszer valóban kiadásra szánom magam, előtte mindenképp átdolgozom. Mindenesetre nagyon szépen köszönöm a bizalmat, nagyon jól esik, hogy ilyen jónak találod! :)
      Sajnos néha eltűnök, igen, de akkor sem hónapokra - nálam már az 1-2 nap is késés, ami bizony sajnos többször is előfordul.
      A részek 2 hetente szombatonként érkeznek (általában, bár vannak kivételek) és a blog Facebook csoportjába mindig kiteszem a linket, érdemes csatlakozni, ha még nem tetted esetleg (oldalt van a link).:)
      Még egyszer nagyon szépen köszönöm, bearanyoztad a napom a nagy ZH felkészülés közepette! :) <3
      Ezer csók és ölelés,
      Vivienn J.

      Törlés
  5. Te jó ég! Egyre izgalmasabb minden! Ez a sok apró részlet ami a képességeikről kiderült, csak még jobban felcsigázza a képzelőerőmet ( bár úgyis minden máshogy fog történni, ugyanis teljesen kiszámíthatatlanul - és zseniálisan - írsz). Siess a követező résszel, és utólag is (nagyon megkésve) boldog szülinapot, illetve kellemes őszi szünetet kívánok Neked!
    Ölel:
    A Girl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett a rész, és köszönöm a dicséretet.:) Bevallom mindig az volt a legnagyobb félelmem, hogy túl kiszámítható a történet, és nagyon igyekeztem, hogy ne így legyen - néha még magamat is képes voltam meglepni. Köszönöm, a visszajelzést, miszerint ez a törekvésem sikerült, nagyon örülök neki! :)
      Nagyon szépen köszönöm! :)
      Köszönöm, és Neked is további kellemes szünetet/hétvégét! :)
      Ezer csók és ölelés,
      Vivienn J.

      Törlés