Ma nagyon-nagyon jó kedvem van, úgyhogy belevetettem magam az írásba így este.:) Az írói válságomból sikerült kilábalnom, hála a támogatásotoknak, amit nagyon köszönök! :D <3
Még mindig lehet szavazni a Facebook-csoportot illetően!
És nagyon örülnék, ha hagynátok nyomot magatok után. Lehet, hogy előbbre tartok a történettel, de még a felét sem írtam meg az egész sztorinak. Ráadásul gyakran kerülök kisebb-nagyobb írói válságokba, amikből nem mindig könnyű kilábalnom. És ami azt illeti, nagyon gyakran nem hiszek a saját munkámban (az első évadban talán a 35-ből 3-szor 4-szer mondtam azt, hogy "Igen. Ez a rész tényleg jó lett"), nem hiszem el, hogy elég jó, amit csinálok, mindig szidom az egyes fejezeteimet. Szóval tényleg, pár szó is nagyon sokat jelentene, és be tudná aranyozni az egész napomat!:D Tényleg fontosak a visszajelzések, mert ebből tudom csak megítélni, hogy mennyire jó vagy rossza a történet, az írásmódom stb.
Sajnálom, a sok fecsegést, de ezt fontosnak tartottam elmondani :D
Jó olvasást! :* <3
- Talán nem lesz gond. –feleltem ránézve.
- És remélem, hogy a többiek mindenben segíteni fognak.
–mondta már a többiek felé fordulva.
- Na?- kezdte, amint leültem a helyemre. A padomhoz menet
még összemosolyogtam Damiennel. –Hogy tetszik eddig?
- Hát… még csak két perce vagyok itt, de eddig tetszik.
Viszont azt nem említetted, hogy kétszer annyi fiú van, mint lány.
- Nem gondoltam, hogy fontos lenne. –vont vállat.
- És… ki az a Kirk gyerek?- kérdeztem, mert kíváncsivá
tett a viselkedése. Tipikus ír fiúnak tűnik vörös hajával és zöld szemével. Az
orrán apró szeplők vannak, de nem nevezném rondának. Inkább egy aranyos ír
manóra emlékeztet. Egy aranyos, izmos, magas ír manóra.
- Ó!- legyintett. –Kirk egy igazi szoknyavadász! Bár… ő
nem készíti ki annyira a csajokat, mint Alex… - mondta, majd az emlegetett
szamár közbeszólt.
- Hallom máris én vagyok a téma. –hajolt Alex kissé
előbbre, hogy már Mia és köztem volt a feje. –Miféle rémségeket mesélsz te neki
rólam?- kérdezte Miától.
- Csak ami igaz. –felelte szemrebbenés nélkül. Tényleg
nincsenek valami jó viszonyban.
- És pedig?- vonta fel a szemöldökét.
- Csak annyit mondtam, hogy kihasználod a lányokat, és
kikészíted őket, utána dobod őket…
- Mint egy használt óvszert. –szakítottam félbe nevetve.
- Muszáj szó szerint idézned?- kérdezte Mia mosolyogva.
- Ejnyee! Én nem vagyok ilyen! Egy szavát se hidd el
Cukorfalat. –mondta, mire megütöttem, ő pedig nevetve visszavonult.
- Cukorfalat?- vonta fel Mia szépen ívelt szemöldökét.
- Lányok!- szólt ránk az ofő. –Annak örülök, hogy máris
összebarátkoztatok, viszont nem lehetne inkább szünetben?
- Elnézést. –feleltük egyszerre Miával. Ezután már nem
nagyon beszélgettünk barátnőmmel, viszont…
- Te mit keresel itt?- hajolt oda hozzám Damien. A
pulzusom azonnal az egekbe szökött.
- Nem is tudom. Mégis minek látszik?- kérdeztem
gúnyosan.
- Úgy értem… miért nem mondtad, hogy ide fogsz járni?-
pontosított a kérdésén.
- Először is, nem kérdezted. Másodszor pedig… Te nem
tudtad?
- Nem. Mégis honnan kellett volna tudnom?- kérdezett
vissza.
- Hát… Nate-nek mondtam. Mia mondta, hogy te is és Alex
is ide jártok. De akkor ezek szerint Nate nem említette.
- Hát nem!- mondta kicsit dühösen. Most emiatt haragszik
Nate-re?
- Mindegy, most már tudod.
- Igen, tudom. És mellesleg örülök neki. –mondta kicsit
szégyellős mosollyal.
- Köszi. Én is. –mosolyogtam vissza rá. Nemsokára ki is
csengettek.
- Ha gondolod, körbevezetlek a suliban. Ma még a tanárok
is lazák. –mondta, miközben felálltunk, és kifelé indultunk a teremből.
- Oké, köszi. –mondtam mosolyogva. Mia hallotta a
beszélgetést, úgyhogy csak rám mosolygott, majd kiment.
- Miről sutyorogtok ti ketten?- jelent meg hirtelen
mellettem Alex.
- Mi közöd van hozzá?- kérdezett vissza Damien flegmán.
Tényleg nagyon utálják egymást.
- Semmi, csak kíváncsi vagyok, hogy mi dolgod van
Cukorfalattal. –mondta, én pedig a tiltott szó hallatán megütöttem, mire csak
felnevetett.
- Tudod, hogy utálom, ha így hívsz. Seggfej!- vettettem
oda.
- Azt akarod, hogy itt a suliban, mindenki előtt
büntesselek meg?- súgta a fülembe, hogy Damien ne hallja. Ő csak értetlenül
állt előttem, és nézett minket.
- Te perverz földönkívüli!- löktem félre Alexet, majd
elindultam a… merre is? Mivel nem tudtam, hol lesz a következő óránk
visszasétáltam. –Hol is lesz óránk?
- Gyere, megmutatom. –mondta Damien nevetve, majd
otthagytuk a kis Seggfejet. - Mit súgott neked Sullivan, ami ezt a reakciót
váltotta ki belőled?
- Nem érdekes, inkább hagyjuk. Az egy idióta. –mondtam,
miközben a folyosón sétáltunk. Közben észrevettem, hogy a lányok többsége
értetlenül néz minket, és irigy pillantásokat lövellnek felém. Ezek szerint a
felsőbb évfolyamba járók is felfigyeltek rá. Nem mintha meglepne.
- Ebben egyetértünk. De… te kedveled… valamilyen
szinten. Jól látom?- kérdezte hirtelen.
- Hát… - gondolkoztam el a kérdésen. –Nem utálom
kifejezetten, viszont nem is kedvelem túlzottan. Sokkal inkább idegesít.
- Észrevettem. –mondta, majd megérkeztünk a fizika
előadóba. –Megérkeztünk.
- Szóval fizikánk lesz. –állapítottam meg az ajtó
feletti feliratból.
- Igen. –mondta, majd kinyitotta előttem az ajtót, és
bementünk. Egyenesen Miához mentem, aki körül ott volt még két lány
osztálytársunk.
- Szia, Elena!- mondta Mia. – Ők itt Rachel és Nora.
- Sziasztok. –mondtam. Nem igazán tudtam, hogy mit
mondjak így hirtelen, de nem is kellett…
- Szia, Elena!- mondták egyszerre.
- Mia már sokat mesélt rólad. –kezdte Nora. –Szerintem
jól ki fogunk jönni egymással.
- Ó, ő Sandra Mayer. –mondta Rachel, és a hangjából
ítélve nem kedveli túlzottan. –Ő az osztály elkényeztetett hercegnője, Cindy
Rogers egyik csatlósa.
- Szóval nem kedvelitek. –állapítottam meg.
- Hát nagyon nem!- vágta rá Mia.
- Te!- bökött meg Rachel. –Mit csináltál Damien
Donovannal? Ő a suli egyik legjobb pasija! És a tesói is nagyon dögösek!-
áradozott.
- Csak beszélgettünk. Megmutatta, hol lesz a következő
óránk. –válaszoltam egyszerűen.
- Akkor biztos tetszel neki, ha már az első nap ilyen
figyelmes veled!- mondta Nora. –Észrevettem, hogy első órán is állandóan téged
figyelt!
- Tényleg? –kérdeztem meglepetten. Egész órán engem
figyelt? Éreztem, hogy egyre vörösebb leszek. –Amúgy Damiennel már korábban is
találkoztunk.
- Komolyan?- kérdezte Rachel. Láthatóan meglepte a hír.
- I-Igen. –mondtam zavartan. Most ez miért olyan
nagydolog?
- Ne tegyél úgy, mintha nem is érdekelne!- korholt le Nora.
Mia csak mosolyogva hallgatta a lányok faggatózását.
- Mi?- kérdeztem, mert tényleg nem értettem, hogy mit
akar.
- Neked is tetszik, ne is tagadd!
- Kedves fiú. –vontam vállat, mire Mia mindentudó
pillantást lövellt felém. Igen. Ő az egyetlen, aki tudja, hogy totál odavagyok
érte.
- Te hallod ezt a lányt?- nézett Rachel hitetlenül
Miára.
- Most mi van?- kérdeztem nevetve. –Alig ismerem!
- Talán neki inkább az Alex Sullivan típusú srácok
jönnek be. –mondta Rachel Noranak.
- Persze!- mondtam gúnyosan. –Oda vagyok érte!
- Kiért vagy oda, szépségem?- jelent meg ismét az
emlegetett szamár, és fél kézzel átkarolta a vállamat.
- Hát nem érted!- mondtam nevetve.
- Most miért nem? Hiszen kedvelsz, nem?- kérdezte, és
gyerekesen lebiggyesztette az ajkát. Olyan aranyos, amikor ezt csinálja! És
olyan… szexi. Te jó ég?! Mi a fenét gondolok?! Ez komolyan én voltam?
- Peeersze!- vágtam rá megnyújtva a szót.
- Ne legyél már ilyen! Hiszen olyan jó páros lennénk!
- Persze, nagyon. –mondtam cinikusan. A lányoknak közben
ide-oda cikázott a szemük Alex és köztem.
- De én… szeretlek. –mondta a szemembe nézve, teljesen
komoly arckifejezéssel. Mi van? Ez most szórakozik velem?!
- Na, ne szórakozz velem, Seggfej!- mondtam, mire
rácsapott a fenekemre. Aha! Szóval nyilvános helyen ez lesz új „büntetésem”?
- Hé! Mi a fenét….- kezdtem, majd olyat tett, amire
egyáltalán nem számítottam. Ez az eszement… MEGCSÓKOLT!!!! Teljesen lefagytam.
Beletelt pár másodpercbe, mire észbe kaptam és ellöktem magamtól. –Mégis mi a
fenét csinálsz?!- förmedtem rá. A szívverésem a kétszeresére gyorsult, csak azt
nem tudom, hogy a haragtól, vagy valami mástól.
- Hé! Nyugi Cukorfalat! Csak azt ne mond, hogy te nem
élvezted?- kérdezte vigyorogva, majd megnyalta az alsó ajkát.
- Te idióta, perverz földönkívüli állat!- förmedtem rá
egyre indulatosabban. Mikor körbenéztem, még nem voltak sokan a fizika teremben,
csak mi öten, Damien és Kirk. Mindannyian tátott szájjal, elkerekedett szemmel
nézték a jelenetet. Damiennek ökölbe volt szorítva a keze. Épp felénk indult,
amikor Kirk visszafogta.
- Damien! Nyugodj le!- ragadta meg a vöröske.
- Fiúk!- szólt rájuk Mia. –Ugye nem akarok
összeverekedni a suliban rögtön az első napon?
- Felőlem suli után is intézhetjük. –mondta Damien, és
olyan szemekkel méregette Alexet, hogy az még nekem is fájt. Viszont Alexre nem
volt semmilyen hatással.
- Most meg mit vagy úgy oda, Donovan?- kérdezte Alex.
–Hiszen… tudtommal nem a barátnőd. –vigyorgott gonoszul.
- Az még nem jelenti azt, hogy így rám mozdulhatsz!-
fakadtam ki. –És amúgy is! Miből gondoltad, hogy nincs barátom?- vontam fel a
szemöldököm. Na, erre mit lépsz? Nem mintha lenne… De talán ez majd hatni fog.
- Szívem!- kezdte pimasz mosollyal. –Az engem még sosem
fogott vissza. –kacsintott rám.
- Te egy igazi seggfej vagy!- jelentettem ki, mire
felvonta a szemöldökét és elindult felém. –Ne közelíts!- mondtam, majd
hátraléptem, és akkor nekiütköztem valakinek.
- Hagyd békén!- mondta Damien lassan, tekintélyt
parancsoló hangon, amolyan „Ha nem, akkor neked annyi” stílusban, és kicsit
közelebb húzott magához.
- Mert ha nem?- kérdezte pimaszul, majd tett felénk egy
lépést.
- Ne akard megtudni!
- Jaj, ne!- kérdezte rájátszva a szerepére a szája elé
kapva a kezét. –Magamra haragítottam Damien Donovant!- mondta, miközben a
homlokát fogta, és szenvedő képet vágott. Még a hangját is elvékonyította. – Jó
volt veletek!- integetett körbe, majd összeesett, és szétterült a padlón. Nem
is volt rossz látvány ilyen kiszolgáltatottan. Legszívesebben belerúgtam volna,
de az nem az én műfajom.
- Nagyon vicces. –horkantott Damien, majd maga felé
fordított. –Minden oké?- kérdezte kedvesen, miközben végigsimított a karomon,
amitől enyhén libabőrös lettem.
- Persze. És… köszönöm. –mondtam, és mosolyt erőltettem
az arcomra.
- Bármikor. –vont vállat. –Ha ez a barom megint
bepróbálkozik…, tudod, hol találsz.
- Köszi. De talán nem lesz erre szükség. – mondtam, majd
visszafordultam Seggfej felé, aki az óta már feltápászkodott, és az egyik
padnak támaszkodva minket nézett.
- Ugyan már Damien! Ne játszd a hős lovagot, aki fehér
lovon jön megmenteni a hercegnőt a sötét lovagtól. Mert nem vagyok az. Ahogy te
sem vagy olyan jófiú, mint azt sokan, köztük Cukorfalat is gondolják!
- Ha még egyszer Cukorfalatnak nevezel, betöröm a képed!
Világos?- kérdeztem dühösen.
- Milyen harcias valaki! Most még jobban odavagyok
érted!- mondta mosolyogva. Én csak a szememet forgattam erre a kijelentésre.
Ekkor becsengettek. Időközben a többiek is megérkeztek, és érdeklődve figyelték
a jelenetet. A fizika tanár pontosan csengetésre érkezett.
- Üdv, 10.b!- mondta, miközben végignézett az osztályon,
majd megakadt a szeme… rajtam. –Á! Egy új diák! Mr. Howard vagyok, a
fizikatanár. Te pedig…- mondta, majd belenézett a naplóba. –Elena Tisdale!
- Igen. –feleltem.
- Nos, üdvözöllek az iskolánkban. –mosolygott rám az ősz
hajú idős bácsika, aki mostantól a számomra legkevésbé kedvelt tantárgyat
tanítja. --Jól van! Mint az előző évben, idén is névsor szerint fogtok párokat
alkotni, és úgy kell ülnötök is. –jelentette ki. Mi? Akkor nem ülhetek Miával?
És az is ki van zárva, hogy Damiennel kerülök össze… De akkor kivel…- Sullivan és Tisdale.
- Mi?- kérdeztem meglepetten. Alex csak önelégülten
vigyorogva mellém lépett, a lányok és Damien aggódva figyeltek minket.
- Talán valami probléma van, Miss. Tisdale?- kérdezte
kedvesen Mr. Howard.
- Hát… - kezdtem, mire Alex felvont szemöldökkel felém
fordult.
- Ugyan! Jól megleszünk!- mondta, miközben fél karral
átkarolta a vállam.
- Akkor rendben. Üljetek le!- utasított a tanár, úgyhogy
kelletlenül odasétáltam a padunkhoz. Mia mellett elhaladva némám tátogtam neki.
- Segíts!!!! Kérlek!- de ő csak elhúzta a száját, és
vállat vont, amivel azt üzente: „Bocsi, de nem tudok”. Sóhajtva levágtam magam
a székre Alex mellé.
- Ezt a sors akarta így. –súgta a fülembe.
- Na persze!- mondtam, majd odébb húzódtam, hogy minél
messzebb legyek tőle.
- Nézd… - fordult felém, és megfogta a kezem, amit én
azonnal visszarántottam. De azért „megtiszteltem” azzal, hogy felé fordultam,
és felvont szemöldökkel vártam, vajon mit akar mondani. – Sajnálom. –mondta.
Most komolyan bocsánatot kért? Ahogy a szemébe néztem, azt olvastam ki belőle,
hogy komolyan beszél.
- Hallgatlak.
- Csak… tudod… hozzá vagyok szokva, hogy minden lányt
megkapok. –kezdett magyarázkodni. Milyen szerény! –De… te más vagy.
- Nem csak ezért. Nem is tudom… van benned valami
különleges. Ami az itteni lányokban nincs meg.
- Talán azért, mert angol vagyok, nem pedig ír. Angol
akcentus stb.–mondtam. De miről papol itt nekem? Hogy „különleges vagy”, „van
benned valami”… Hová akar ezzel kilyukadni?
- Ez is benne lehet. –mondta mosolyogva. –De ennél
többről van szó.
- És mégis miről?
- Nem tudom. De komolyan. Gőzöm sincs. –nevette el
magát. –Csak… megfogtál. –mondta, csakhogy mindeközben még tartott az óra.
- Sullivan! Ha valami mondanivalója van, akkor kérem, álljon
fel, és úgy mondja, hogy az osztály is jól hallja. – mondta mély „Darth Vader”
hangon. Vajon mindig ilyen a hangja?
- Persze tanár úr. –mondta Alex, majd felállt. Te jó ég!
Mire készül?
- Mire készülsz?- kérdeztem suttogva, miközben
feltápászkodott.
- Majd meglátod. –kacsintott. Istenem! Mit tervez?
- Szóval? Mi volt az a nagyon fontos dolog, amit meg
kellett beszélnie Miss. Tisdalelel?
- Nos, tanár úr, kérem, én csak annyit közöltem vele… -
kezdte, majd rám nézett, utána pedig vissza a tanárra. –Hogy azt hiszem, szerelmes
vagyok. –vont vállat. Mi? MI?! És ezt csak így lazán közli az egész osztály és
a tanár füle hallatára rögtön az első napon, ráadásul az óra közepén?!
- Nos… - köszörülte meg a tanár a torkát. Úgy látom nem
erre a kijelentésre számított. Jól láthatóan meglepte a dolog. Mindenki tátott
szájjal, elkerekedett szemmel nézte Alexet, engem is beleértve. –Ezt inkább a
szünetben beszéljék meg, ha kérhetem. Leülhet.
- Rendben van. –mondta Alex, majd leült.
- Ez meg mégis mi volt?- kérdeztem padtársamat, mikor
visszaült.
- Csak elmondtam, mit érzek irántad. –nézett mélyen a
szemembe.
- Irántam? Az egész osztály előtt? Az óra közepén?
- Igen.
- Te beteg vagy!- jelentettem ki. De várjunk csak! Most
komolyan szerelmet vallott nekem? De hisz alig pár napja ismerem. Lehet, hogy
minden csajnak ezt mondja, megszerzi, azután pedig, ahogy Mia fogalmazott
„eldobja, mint egy használt óvszert”…
- Lehet. Viszont tényleg ezt érzem.
- Persze-persze. –mondtam hitetlenkedve. –Az összes
lányt így szeded fel?
- Nem hiszel nekem, igaz?- kérdezte, és kicsit
csalódottnak látszott.
- Ezt eltaláltad. –bólintottam.
- Mia és a Donovanok teletömték a fejed a
Sullivan-ellenes dumáikkal, igaz?
- Mondtak pár dolgot. Az már az én döntésem, hogy
elhiszem-e vagy sem. Eddig nem igazán hittem nekik. Viszont ahogy ma
letámadtál… Már nem tudom, mit gondoljak rólad. –mondtam, majd abban a
pillanatban kicsengettek.
- Mr. Sullivan, Miss. Tisdale! Várjanak!- szólt utánunk
Mr. Howard. –Mivel ez az első nap, és ön még új itt, ezért most csak
figyelmeztetést kapnak. Elhiszem, hogy sok megbeszélnivalójuk van, viszont ez
itt egy iskola, ha nem tudnák!- korholt le minket. –A magánéleti problémáikat
legyenek szívesek tanórán kívül tisztázni, és nem végigbeszélni az egész órát!
Megértették?
- Igen, tanár úr. –feleltük kórusban.
- Rendben van, elmehetnek. –mondta, majd kitessékelt
minket a fizika előadóból.
- Hát… nem lettünk a tanár kedvencei. –mondtam a
folyosón.
- Engem sosem bírt. –volt vállat.
- Mit csináltál?
- Csak az előző évben rendesen kiakasztottam. Elég
régimódi, gondolom már észrevetted, hiszen kábé hatvanéves. Nem értékeli a
diákcsínyeket.
- Aham. És hol lesz a következő óránk?
- Az osztályban. Irodalom. –mondta, úgyhogy
visszaindultunk az osztályba.
- Miért rángattál be ide?
- Mi volt ez az előbb az órán?- kérdezte csillogó
szemekkel.
- Mi van közted és Alex között?- kérdezte Rachel.
- Mondj el mindent!- szállt be Nora.
- De nincs mit elmondanom! Nincs köztünk semmi!-
mondtam, talán kicsit hangosabban, mint szerettem volna, úgyhogy gyorsan
kinéztem, de a közelben nem láttam senkit. És ahogy láttam, a fülkékben sem
bujkált egy lélek sem, mivel az összes nyitva volt. Nem hall minket senki.
- De hiszen megcsókolt! Utána meg konkrétan szerelmet
vallott neked az egész osztály előtt!- ismertette velem a tényeket Mia. –Ilyet
még soha nem csinált!- mondta, megnyomva a „soha” szócskát.
- És? Most miért néztek így rám? Nincs köztünk semmi!
Szerintem csak egy újabb „friss husi” vagyok neki, akit minden áron be akar
cserkészni. –mondtam, majd Miára néztem. –Hiszen épp te mondtad, hogy addig nem
nyugszik, amíg meg nem szerzi, amit akar, és hogy csak kihasználja a lányokat!
- Ez igaz. –ismerte el. –Viszont… még senkinek sem
vallott nyíltan szerelmet.
- És a nyílt letámadás?
- Olyat szokott csinálni…
- Mi? Megtetszik neki egy csaj, odamegy és csak úgy
hirtelen megcsókolja?
- Azért nem egészen. Először összeismerkednek. Bár
általában a nyilvános letámadást nem az első csóknál szokta bevetni… - mondta
Mia, majd kérdőn nézett rám.
- Ne nézz így rám! Azt hiszed, hogy én már csókolóztam
vele?
- Hát… - kezdte, de félbeszakítottam.
- Nem! Jézusom! Nem!- hadartam felháborodva. Ilyeneket
gondol rólam? Vagy inkább Alex miatt? –Mindegy. Elegem van belőle. És erről
most már nem akarok többet beszélni, rendben?
- Rendben. –felelték kórusban, majd bementünk az osztályba.
Most viszont Damien vont félre. Mi baja van ma mindenkinek? Fogadok, hogy ő is
Alexszel kapcsolatban fog kérdezősködni. És igazam is lett.
- Mi van köztetek?- kérdezte minden bevezetés nélkül.
- Te is kezded?- kérdeztem elgyötört arccal.
- Igen. Szóval?
- Semmi! Nincs köztünk semmi!- mondtam el már
sokadszorra a mai nap folyamán.
- Akkor meg miért csókolt meg? És miért vallott
szerelmet az egész osztály előtt?
- Honnan a fenéből kellene azt nekem tudnom? Nem tudom,
mi jár abban a perverz fejében.
- Talán jobb is, hogy nem tudod. De akkor sem értem. Nem
szokott ilyet csinálni. Ha nincs köztetek semmi, akkor nem csókolt volna meg
így mindenki előtt.
- Mia is ezt mondta, de tényleg nincs köztünk semmi!-
bizonygattam. –Szerintem csak egy újabb csaj vagyok, akit jól ki akar
használni, aztán meg eldobna, mint egy használt óvszert!
- Mint egy mit?- kérdezte Damien nevetve.
- Mint egy használt óvszert. –ismételtem meg, és már én
is mosolyogtam. Végre van valami vidám is a mai napban.
- Ezt Mia mondta neked, vagy saját hasonlat?
- Mia… De… te honnan tudtad?- kérdeztem meglepetten. Ez
a szöveg ennyire rávallana?
- Csak neki vannak ilyen hasonlatai. Valamikor júliusban
korán reggel átjött, hogy Maxszel beszéljen valamiről. Én akkor jöttem le az
emeletről hullafáradtan, mint egy zombi. Ő pedig kedvesen megjegyezte, hogy,
idézem: „Úgy nézel ki, mint egy részeg csöves az árok szélén sörrel a kezében a
napi szatírkodás után.” –mondta, mire mindkettőnkből kitört a röhögés.
- Erre te…?
- Elnevettem magam, és megköszöntem ezt a kedves bókot.
Csak Mia tud ilyeneket az ember fejéhez vágni.
- Én ezt az oldalát még nem ismerem annyira. –mondtam,
majd hirtelen megjelent az ajtóban a tanár, ugyanis már öt perce becsengettek…
- Szóval, te vagy az új csaj?- kérdezte flegma
stílusban, de én ezzel nem törődtem.
- Igen, én. Szia. Elena vagyok, te pedig biztosan
Sandra. –nyújtottam kezet, viszont csak egy gúnyos mosoly volt a reakció. –Hát
jó… - mondtam halkan miközben leengedtem a karom az oldalam mellé.
- Miért foglalkozik veled ennyit az osztály, sőt a suli
két egyik legjobb pasija?- kérdezte felvont szemöldökkel.
- Nem tudom. –vontam vállat. –Csak barátkozom.
- Barátkozol, mi?- kérdezte gúnyosan nevetve. –Picinyem,
ezt senki sem hiszi el. Valamit akarsz tőlük. Vagy csak játszadozol? Hm?
- Ne haragudj, de nem értem, miről beszélsz. –néztem rá
értetlenül.
- Ne játszd itt nekem az ártatlan, sebezhető báránykát!
- Nem játszom a báránykát. De neked mi bajod van?-
kérdeztem, mert komolyan nem értettem, hogy miért kell így nekem rontani.
–Talán elfelejtetted bevenni a reggeli gyógyszeradagodat?- kérdeztem pimasz
vigyorral. Általában nem mondanék ilyesmiket, viszont ma már épp eléggé
felbosszantottak.
- Hah! Mit képzelsz te magadról? Te kis liba!- fújtatott
idegesen, mit egy kis pulyka.
- Sandra, szállj le róla!- jött oda Damien.
- Na, tessék! Már itt is van az egyik!
- Állítsd már le magad! Mégis mi bajod van neked?-
kérdezte Damien.
- Ő a bajom!- mutatott rám.
- Én?- kérdeztem „mi rosszat tettem?” hangsúllyal.
- Igen, te! Minek jöttél ide?- kérdezte.
- Az a problémád, hogy már nem te vagy a legmenőbb csaj
az osztályban?- kérdezte Rachel pimaszul. –Viszont, nem értem, miért vagy ezen így
fennakadva. Hiszen… Cindy csatlósaként már igazán hozzászokhattál ahhoz, hogy
te csak a második vagy!
- Hah!- „mondta” felháborodva, majd dús (festett)szőke
haját átdobta a válla felett, és kiviharzott a teremből. Közben a műsort figyelő osztálytársaink elismerően füttyögtek a beszólásra, és "húú"-ztak.
- Köszi, hogy kiálltatok értem. Nem tudom, mi baja van
ennek a csajnak.
- Csak féltékeny. –mondta Damien. –Ne is törődj vele.
–simította meg a hajamat, majd visszasétált a fiúkhoz.
- Ne nézzetek így!- néztem a lányokra. –Ezt egyszer már
megbeszéltük!
- Hé!- tért észhez először… Kirk. Ki más!- Ez egy csaj!
És dögös!
- Kirk!- förmedt rá Mr. Henderson. –Szóval, Elena,
köszöntelek az egész osztály nevében!- fordult felém. –És remélem, hogy hamar
be fogsz tudni illeszkedni, és kiigazodsz az épületben.
Én
is feléjük fordultam. Először Miával akadt össze a tekintetem, aki a negyedik
padban ült, mellette pedig az üres pad. Utána a leghátsó padsorban
megpillantottam Alexet, aki szélesen vigyorgott rám. Ezek szerint örül, hogy
lát… Közvetlenül Mia mögött ült. Mellettem pedig a másik oldalon Damien foglal
helyet. Elkerekedett szemmel nézett rám, amikor egymás szemébe néztünk elmosolyodott.
Éreztem, hogy ettől a mosolytól felgyorsult a szívverésem. De miért van rám
ilyen hatással?
Végignézve
az osztályon azonnal az tűnt fel először, hogy kevesen vagyunk, és hogy több a
fiú. Gyorsan megszámoltam. Öt lány-velem együtt- és tíz fiú. A régi sulimban
nőuralom volt, hat fiúval és huszonegy lánnyal. Gondolom a fiúk, főleg ez a Kirk,
élvezik a dolgot. Vagy pont nem? Lehet, hogy jobban örülnének, ha több pipi
lenne a tyúkólban, de ez van.
Semmit
sem hallottam abból, amit az ofő mondott, mert Mia végig ott sutyorgott
mellettem.
- Ne is mond! Ez egy seggfej!
- Tudom. –mondta.
- Igen, remélem. –mondtam mosolyogva. –Egyébként, ki az
ötödik lány?
- Csak mert én képes voltam ellenállni ennek a
„félistennek”?
A
többiek még mindig értetlenül néztek felénk, és amikor Damienre pillantottam,
gyilkos tekintettel meredt Alexre, majd visszafordult. Miával összeakadt a
tekintetünk, de csak a fejét csóválta. Gondolom azt akarta ezzel üzenni, hogy
kamu az egész, ne menjek bele a játékba. Vagy nem is tudom… Majd szünetben
megkérdezem.
Mikor
elhaladtunk a lánymosdó mellett, Mia hirtelen berántott. Mondott valamit
Alexnek, aki azután továbbment, majd becsukta az ajtót. Ez után észrevettem,
hogy Nora és Rachel is ott vannak.
A
többi óra és szünet viszonylag nyugodtan telt. Az Alex-ügy is lecsengett,
legalábbis már nem faggattak róla a többiek. Közben a többi osztálytársammal is
összehaverkodtam. Miának igaza volt, hamar megkedveltem őket. Talán Sandra
kivételével mindenkivel kijövök. Sandra tényleg egy elkényeztetett kis
hercegnő.
Épp
kicsengettek az utolsó óráról, amikor megpillantottam valakit a terem ajtajánál.
Danny volt az. De mit keres itt?
Nagyon jó lett! :) Szakadtam a csöveses hasonlaton xd. Nagyon jó lett, örülnék, ha fele ilyen jól tudnék írni. Ne szidd a fejezeteidet, minek? Ha rossz akkor úgyis fogja más szidni!! Te írd meg, és a többit eldöntik az olvasók! Akik imádják!! <3 Puszi <3 :*
VálaszTörlésSziaa! :D
TörlésKöszönöm, hogy írtál, nagyon jól estek a szavaid!:) <3
Ó, igen, az a hasonlat valóság alapú, csak nem szó szerint így hangzott el...:))
Aranyos vagy, és igazad is van, de nem tehetek róla, nagyon kicsi az önbizalmam, éppen ezért van annyira szükségem a visszajelzésekre.:D
Mégegyszer nagyon köszönöm, feldobtad a napom! <3
xoxo: Vivienn :)