Sziasztok, drága Kiválasztottak!
Rettenetesen sajnálom, amiért így el vagyok tűnve (méh így is, hogy hoztam egy előzetest), azonban most itt vagyok! Igyekszem haladni a részekkel, a harmadik évad meglehetősen jól alakul, szóval már eljött az ideje, hogy megajándékozzalak benneteket egy új fejezettel!
Zárójeles megjegyzés, hogy az előző részben felröppenő "Drakula-átka-dolog" nem fog sokáig tartani, ám később annál fontosabb jelentősége lesz a harmadik évadban.
Ui.: A kávézós jelenet valós eseményen alapul, ugyanis a barátnőimmel mi tényleg kerültünk ilyen helyzetbe még Londonban. Azt hiszem, ez a fejezet akkortájt készült.
Remélem, tetszeni fog, várom a véleményeket! :)
Ezer csók és ölelés,
Vivienn J.
- Úristen!- motyogtam magam elé, miközben
kábultan leeresztettem a naplót az ölembe. - Katherine… Katherine vámpír volt?!
Ezek szerint Damien tévedett. Mégiscsak léteztek. Mindenképp tudnia kell erről. Ez a hír teljesen sokkolt. Eddig egyetlen látomásban
sem láttam semmi jelét annak, hogy Katherine Danken vámpír volna. Lehet, hogy
nem is igaz, és tényleg csak egy álom volt? De akkor mivel magyarázom a vért,
ami Mr. Danken állítása szerint a ruháit borította, mikor felébredt? Talán a
következő bejegyzésből megtudok valamit.
Lapoztam a következő kissé megsárgult lapra, majd
folytattam az olvasást.
„1913.
augusztus 24.
Kedves
Kiválasztott!
El tudom
képzelni, mennyire sokkolóan hatnak rád, amiket olvasol. Pedig, legnagyobb
bánatomra, minden egyes szó igaz.
Ma
reggel, a szobámban lévő
titkos átjárót használva kisettenkedtem az erdőbe, hogy ellenőrizzem a test rejtekhelyét. - Tudom, hogy téged
jelenleg az foglalkoztat leginkább, hogy mi ez a hely, viszont mindent a maga
idejében. Előbb
szeretném, ha tudnád, hogy mi történt pontosan, hátha ez segíthet valamelyest a
gyilkos felderítésében. - A barlang azonban üres volt. A kőfalakról visszatükröződött a fáklya fénye, ami bevilágította az
apró helyiséget. A földön még mindig ott díszelgett az ötágú csillag, aminek
közepén Katherine élettelen testének kellett volna feküdnie, míg a boszorkány
teste nem sokkal a szertartás után szálló fekete pontokként, akár egy bogárraj,
semmivé foszlott. Most azonban a jel közepén hűlt helyét találtam leányomnak. Csak egy terebélyes
vörös foltot hagyott maga után. Közelebb léptem, hogy jobban szemügyre
vehessem. Sóhajtva, csalódottan álltam fel. Vér. Az Ő vére. Az eszembe véstem a pentagramma
jeleit, hogy majd ellenőrizhessem
a Boszorkányok Nagykönyvében. Íjamat és nyilaimat a vállamra vetve indultam a
Sötét erdő
felé. A Sötétség vonzza az elátkozott lelkeket, így feltételeztem, hogy
Katherine is odamehetett.
Mikor
több órányi bolyongás után sem találtam semmit, visszatértem szobám börtönébe.
Persze sem Sarah, sem pedig a szolgálók nem tudtak rávenni, hogy kitegyem onnan
a lábam, és be sem engedtem senkit, csak ha feltétlenül szükséges volt.
Mindenki, az egész város az hiszi, belebolondultam a gyászba. Persze ez részben
igaz is. Viszont ők
nem tudják, milyen életet éltem, sem Katherine halálának körülményeit.
Régi
jó barátom, Harold Donovan szállítja számomra az információkat a városi
híresztelésekről.
Mindketten az okkultizmus rajongói vagyunk, ugyanazon mágiával foglalkozó
társaság kiemelt tagjai. Természetesen Sheila-t is ezen összejövetelek
alkalmával ismertem meg. Haroldban teljes mértékben megbízom, így a döntő bizonyítékot, a tőrt is rá bíztam. Hűségesküdt tett nekem, s hogy minden áron
megóvja a Kiválasztottat. Vagy ha nem is ő, de a leszármazottai. A ceremónián Sheila szelleme is
jelen volt- persze egyik emberi szolgálója testében-, s ő kötötte össze a két vérvonalat. A Donovan
vérvonal fő
ágán mindig öt gyermek születik majd, akiket arra képeznek ki, hogy megvédjék a
Kiválasztottat. Amint az áldott gyermek megjelenik, s kapcsolatba lép az Őrző Ötökkel, életbe lép a kötés közte és a Testőr között. Ez azt teszi lehetővé, hogy megérezzék, amikor a másik bajba
kerül, esetleg meghal. Mindig képesek megérezni, ha a másik a közelben van. Egy
idő
után akár a gondolataikat is közvetíthetik egymásnak. A kötésen kívül mindkét
fél rendelkezik saját különleges képességekkel. A Testőr esetében ilyen lehet a gyorsaság, az erő, rugalmasság; a Kiválasztott esetén pedig
éjjellátás, élesebb hallás, kapcsolatba lépés a szellemekkel stb.
Dollivanban
az a pletyka terjed, hogy Harold ölte meg Katherine-t, vagy pedig Edward.
Edward Sullivan. Róla még el is tudnám képzeli, hogy ilyesmire vetemedne.
Rendkívül hatalommániás. Ráadásul egészen kiskora óta szerelmes volt legkisebb
leányomba. Viszont ez a szerelem viszonzatlan maradt. Persze megszállott volt,
és rendkívül féltékeny típus. Gyűlöli
Steve-t, amiért Katherine neki adta a szívét, ráadásul az ő családja sokkalta befolyásosabb, mint a
Sullivan-ek. Persze ettől
függetlenül erősen
kétlem, hogy ő
követte volna el. Túlságosan is szerette ahhoz. Őt ismerve, inkább Steve Jonson-nal végzett volna. És a
tőr
sem a Sullivan család tulajdona. Viszont nagyon ismerős. Biztosan láttam már valahol korábban,
de nem tudom, hol. Viszont a tőr
tulajdonosa a gyilkos. És bármibe kerüljön is, meg fogom bosszulni Kathie
halálát!
Utóirat: A
természetfeletti lényekről
részletes leírást találsz a Rejtett világ című könyvben. A titkos szoba könyvespolcán keresd!”
Rejtett világ? Ezt a könyvet feltétlenül meg kell
keresnem.
És ami egy fontos információ: a Sullivan családot
hivatalosan is ki lehet húzni a gyanúsítottak listájáról. Egyrészt örülök neki,
mivel kedvelem a Sullivaneket, különösen Josh-t és Lizt. Nem örültem volna, ha
el kell hagyniuk a várost, ráadásul miattam. Másrészről viszont elvesztettük a
legfőbb gyanúsítottat, Edward Sullivant. Szóval az egészet a nulláról kell
kezdeni. Damien nem fog ennek örülni…
A sok új információtól már kezdett megfájdulni a
fejem, úgyhogy inkább pihentem egy kicsit. Ilyenkor általában futni megyek,
viszont az esti kiképzés előtt nincs kedvem. Azonban félóra tétlenkedés után
eluntam magam, így inkább felhívtam Miát.
- Szia, Elena!- köszöntött vidáman.
Sóhajtva tápászkodtam fel az ágyamról, majd besétáltam
a gardróbomba valami ruha után kutatva. Végül egy vörös csőfarmer mellett döntöttem,
amihez a szürke kenguruzsebes pulcsimat vettem fel. Komótos léptekkel sétáltam
le a lépcsőn, a garázsnál felvettem a fekete Vans cipőm, a kistáskámba dobtam a
pénztárcám, a mobilom és a kulcsokat, majd beléptem az immár tojástartó dobozok
által hangszigetelt garázsba, ahol éppen a Down on Earth próbája zajlott. Danny
csukott szemmel püfölte a dobokat, Josh laza hanyagsággal pengette a
basszusgitárját, s mindeközben Liz énekelt a mikrofonnál állva, gitárt
pengetve. Amikor azonban jobbra néztem, és elindultam a garázsnyitó gomb felé,
megláttam azt, akivel nem mostanában akartam találkozni. Alex Sullivant. A fal
melletti asztalon ücsörgött, és a telefonját nyomkodta. Közben egy dobozos sört
fogyasztott lelkesen. Éppen ivott, amikor meglátott, én pedig lefagytam.
Letette a dobozt az asztalra, leugrott az asztalról, majd elindult felém.
Egyszerű zöld pólót és koptatott farmert viselt, szőke haja szénaboglyaként
meredezett mindenfelé, mint aki elfelejtett fésülködni. Szürkés szeme
csillogott, azt ugyan nem tudom, hogy az alkohol hatására, vagy azért mert
találkoztunk. Mindenesetre nem akartam megtudni. A legutóbbi találkozásunkkor
eléggé agresszívan viselkedett. Most kissé félelmetes félmosolyra húzta ajkait
és felvonta a szemöldökét.
- Mintha érdekelne.
- Elkísérlek –közölte ellentmondást nem tűrő
hangon, majd a többiek felé fordult. –Elkísérem Elenát, majd jövök!
- És jól megvagytok?
- Igen, köszi. Olyan aranyos és figyelmes.
Mindennap találkozunk, suli után is. Azt hiszem, tényleg szerelmes vagyok
–vigyorgott őszinte boldogsággal.
Nem sokkal később megérkeztünk a plázához, ahol
Reachel várt minket. Mosolyogva integetett, amint megpillantott bennünket.
Miután köszöntöttük egymást vidáman beszélgetve indultunk az épület belseje
felé, ahol a kétszintes épületben jó néhány ember nyüzsgött, főként
tinédzserek. A kávézók, gyorsétkezdék, és különféle boltok tele voltak
nézelődő, válogató emberekkel. Ahogy felmentünk a mozgólépcsőn, elhaladtunk a
Happy Bunny játszóház mellett, ahol a szülők hagyják a kisgyerekeket, hogy ők
nyugodtan vásárolhassanak. Mi hárman csak céltalanul lézengtünk mindenfelé,
szinte az összes boltba bementünk, és csak nézelődtünk. Az illatszerboltban a
fél parfümkészletet magunkra fújtuk, a ruha- és cipőboltokban mindent
felpróbáltunk, viszont nem igazán vetünk semmit. A próbafülkékben magunkat
fotóztuk, majd a ruhák nagy részét vissza is tettük a helyére. Azért akadt
egy-két darab, amit végül mégis csak megvettünk. A délután zárásaként beültünk
a Starbucks kávéházba, ahol egy indiai srác szolgált ki minket. Mint kiderült,
nem ő a legmegfelelőbb ember arra, hogy felírja a neveket a pohárra.
Mikor megkaptuk az italainkat- én White Mocca-t ittam,
a kedvencem-, leültünk az egyik négyszemélyes asztalhoz.
Ezután
meguntuk az össze-visszamászkálást, így inkább elsétáltunk a főtérre. A padokon
szerelmespárok-idősebbek, fiatalabbak egyaránt-, baráti társaságok ücsörögtek,
a szökőkútnál kisgyerekek játszadoztak. Mi az egyik ember alakú vízköpő mellé
telepedtünk le, a talapzatra. Pár perc múlva nagy tömegre lettünk figyelmesek
kicsit távolabb.
- Mi lehet ott?- kérdeztem, és felálltam,
hátha így átlátok az emberek feje fölött.
Kezdődik.
Szia!
VálaszTörlésTegnap találtam rá a blogodra,és mit ne mondjak,eléggé (és ez még nem kifejezés,csak nem akartam csúnyát írni)tetszik.Először a Damien-Elena párosnak szurkoltam viszont most már nem tudom kinek drukkoljak.Jó ,tudom,ez nem számít annyira véleménynek,de én nem vagyok olyan szerencsés hogy ez menjen nekem,so bocsi...
Remélem hamar hozod a kövi rész :)
Bori
Kedves Bori!
TörlésElképesztően jól esett, hogy írtál, nagyon örülök, hogy tetszik a blog! :) Annyit elárulok, hogy a szerelmi szálak itt meglehetősen érdekesen alakulnak, néha én sem tudom, kinek is drukkoljak, ami azért valljuk be szívás, tekintve, hogy én vagyok az író, haha :D
Igyekszem minél hamarabb hozni a részt, lehet, ha már ma felkerül az előzetes! :)
Ezer csók és ölelés,
Vivienn J.