Sziasztok, Kiválasztottak!
Azt hiszem, viszonylag gyorsan érkeztem az előzetessel, remélem, örültök neki. Szeretném megköszönni a visszajelzéseket, nagyon jól esnek, és nem is tudjátok, mennyit jelent pár szó! Ilyenkor érzem az, hogy amit csinálok az jó, hogy érdemes folytatni. Szóval köszönöm!
A Facebook csoportban (nyugodtan csatlakozzatok, ha eddig nem tettétek) most arról faggatom a tagokat, hogy ki hogyan képzeli el a történet végét. Akinek van kedve, nyugodtan ossza meg velem az ötletét: akár a csoportban, akár itt a blogon, esetleg privátban (facebook/e-mail). Már megvan a fejemben a lezárás, de érdekelne a ti ötletetek is (ez nem fog engem befolyásolni az írás kapcsán, amit elterveztem, az úgy lesz). Happy endet vártok? Esetleg szomorú végkifejletet? Vagy valahol a kettő között? Várom a válaszokat! :)
A képet nagyon köszönöm ismét Ineznek, aki szinte a kezdetektől, ha nem a kezdetektől, erősíti a Kiválasztottak táborát! :)
"... - Nem találtam a gyakorló ruhákat. Michael
mosta ki, és pakolta vissza őket. De persze nem is ő lenne, ha a helyére rakná
vissza a dolgokat –csóválta a fejét, miközben az utolsó részeit aggatta magára
a kék párnázott ruhának. Közben én persze nem haladtam semmit.
- Segítenél?- néztem rá kérlelő arccal.
- Úgy nézek ki ebben, mint egy kitömött
pulyka, amit kint hagytak a napon – szörnyülködtem végignézve magamon.
- Maradjunk egy aranyos harcias kiscsibénél,
ami kicsit megégett, oké?- kérdezte mosolyogva, és megütögette a sisakom.
- Nagyon vicces –mosolyogtam vissza
gúnyosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése