Igen, igen, nem csal a szemetek, előbb érkezett a rész egy teljes héttel! Hogy miért? Nos, mert születésnapom van, és gondoltam, mi lehetne jobb, mint meglepni titeket egy új fejezettel.:) Addig se gondolok arra, hogy milyen öreg lettem, haha.
Jó szórakozást! :)
Ezer csók és ölelés,
Vivienn J.
- Hamarosan
kifogysz az időből –szólalt meg. A hangja nem volt olyan tiszta, mintha egy
üvegen át szólt volna hozzám. –A lelkem már nincs olyan szinten jelen, mint
korábban. Kinyitottad a koporsót, ezzel elkezdődött a visszaszámlálás. Ahogy
telik az idő, úgy tűnök el én is fokozatosan, csupán rajtad áll, hogy hová
–válaszolta meg a ki nem mondott kérdésem.
- Mit
kellene tennem, Katherine? Tanácstalan vagyok –szólaltam meg végül.
–Megtaláltam a titkos oldalt apád könyvében, találtunk egy nyomot, de nem
lehetünk biztosak semmiben.
- Félidő
van, Elena –figyelmeztetett ismét.
- Hidd
el, mindent megteszek, ami tőlem telik, de a Mester… - kezdtem, majd
megakadtam. Mit is akar pontosan a Mester? Nem a vérontás a célja. Bosszantani
akar, tettre sarkallni. Azt akarja, hogy szenvedjek, mielőtt megölne. Merthogy
meg akar ölni. Már rég megtehette volna, de élvezi a játékot.
- Kerülj
a Mester elé egy lépéssel. A sötét lelkeket vonzzák a sötét helyek. –Ugyanezt
írta Clark Danken is. –Apám tudja, hol keresd, azonban Ő nem számít erre. Meg
kell lepned, megszerezni a tőrt, majd szíven szúrni.
- Tudjuk,
hogy nem a Mester a fő játékos. Ő csupán a király a sakktáblán, valaki a
háttérből irányítja.
- Öld
meg –ismételte. –A gonosz lelkeket a tőr kárhozatra ítélni.
- Mi
történik miután megöltem? Mi lesz veled?
- Az
ítélőszék dönt a sorsomról. Öltem embereket, Elena –szólt szomorúan, a köd
kavargásán át is láttam a szomorú arckifejezését.
- De
az nem a te hibád volt! Ha nem változtatnak át, akkor…
- Akkor
nem történt volna meg?- Keserűen felnevetett. –Lényegtelen, hogy mik játszottak
közre, megtörtént. Nem számít, hova kerülök. Beleőrültem abba, hogy a semmiben
lebegek, bárhol ott lehetek, ám mégsem vagyok sehol. El akarok tűnni ebből a
köztes állapotból, mindegy hová.
- Megteszek
mindent –ígértem. –Megölöm a Mestert, esküszöm.
- Tudom
–mosolyodott el. –Csak te vagy rá képes. Nehéz lesz, de tudom, hogy meg tudod
tenni. Vigyázz magadra! –Az utolsó mondata alig hallhatóan jutott el hozzám. A
füst felkavargott, elmosva ezzel ősöm alakját, majd fehér ködként felszállt,
végül eltűnt.
Jó szórakozást! :)
Ezer csók és ölelés,
Vivienn J.
~*~
Biztonságosabbnak
ítéltem, ha a titkos szobában olvasom el a sorokat. Hiába van hajnalok hajnala,
és valószínűleg senki sem járkálna ilyenkor a szobám közelében, mégis furcsa
késztetést éreztem a maradásra. Letelepedtem a régi székbe, majd olvasni
kezdtem a cikornyás jeleket.
„Drága Kiválasztott!
Remélem,
megtaláltad ezt az elrejtett oldalt. Feltétlenül szükségesnek éreztem, hogy
elrejtsem, ha netán valaki megkaparintaná tőled ezt a könyvet. Hiába a
Kiválasztott ereje –a lámpa használatának képessége, a titkos írás. Hozzá
tartozik az igazsághoz, hogy tőled is féltem kicsit. Ha egy porszemnyit is
hasonlítasz az én drága, egyetlen Katherinemre, akkor ugyanolyan önfejű vagy,
mint szegény leányom. Én pedig azt szeretném a legkevésbé, ha a vesztedbe
rohannál. Bár nem leszek ott, amikor eme sorokat olvasod, mégis megkérlek, hogy
esküdj meg nekem. Esküdj meg a családodra, hogy nem rohansz azonnal a
vesztedbe, amikor a soraim végéhez értél, hogy elárulod a felfedezést az Őrző
Ötöknek, és csakis velük együtt, felkészülten indulsz neki az útnak!”
Be kell
ismernem, megrémültem a sorokat olvasva, kirázott a hideg, az apró szőrszálak a
tarkómon égnek álltak. Elmormogtam egy esküszöm
szerűséget, nagy levegőt vettem, majd kifújtam. Lelkileg felkészültem a „nagy
felfedezésre”.
„Már
korábban is említettem, hogy a sötét dolgok vonzzák egymást. Szinte senki sem
tudja, ám a Sötét erdő mélyén van egy negyedik kastély. Senki sem tudja, mióta
állt ott, kié lehetett, mióta lakatlan. Rengeteg mendemonda kapcsolódik hozzá,
amik bizalmas körökben terjednek, ugyanis a kastély létezése hét pecsétes
titok. Abba az erdőrészbe soha senki nem merészkedik be, ha mégis, nem tér
vissza onnan. Az ott a gonosz búvóhelye – a kastély pedig a barlangja. Az a
sanda gyanúm, hogy ott sok kérdésedre megtalálhatod a választ.”
Nem hittem a
szememnek. Van egy rég elfeledett kísértetkastély Dollivanban, az erdő mélyén.
Ez megmagyarázná, hol tartják a vérebeket és azt a rengeteg agymosott csatlóst,
akit a Mester maga köré gyűjtött. Lehet, hogy ott tartottak minket fogva,
amikor a naplót kerestük. Ha valóban ott tanyázik a Mester, –márpedig ez a
sejtésem –akkor valóban nem lenne okos döntés egyedül, felkészületlenül
odamenni. Bár legszívesebben azonnal rohannék, hogy kiderítsem igaz-e mindez,
mégsem teszem. Túl kockázatos lenne.
„Jómagam
még akkor fedeztem fel az épület létezését, amikor a Shelia által elátkozott
lányomra vadásztam. Nem véletlen, hogy a Donovanok és Sullivanek ennyire őrzik
az erdőt, hiszen annak, aki be akar jutni a sötét erdőbe, át kell menniük
valamelyik család birtokán, amit ők persze nem hagyhatnak. Sosem értettem,
miért jó ez, most azonban megvilágosodtam. A Sötét erdő titkát védik. A
kastélyt, a gonosz erőket. Nem merészkedtem túl közel, éreztem, hogy nem lenne
biztonságos. Azt a helyet sötét aura veszi körül. Éreztem. A boszorkányok
közelében is mindig elfogott ez a furcsa bizsergő érzés a véremben. Egyfelől
vonzott, másfelől viszont halálra rémisztett. A kastély közelében ez a
bizsergés erősebb volt, mint valaha tapasztaltam –pedig nekem elhiheted,
többször éltem át, mint bárki más-, a vonzás azonban hiányzott. A szívem
zakatolt, minden sejtem menekülni vágyott. Én pedig gyáva módon hallgattam az
ösztöneimre, és menekültem. Nem tudom, hogy a ti időtökben, ahol a mágia már
szinte eltűnt a földről, mennyire érzékelhető ez a különös aura, mindesetre
óvatosságra intelek Benneteket.
A kastély maga nem
kisebb, mint amiben most élsz, talán még nagyobb is. Gyanítom, hogy belülről
sem lehetnek eget rengető eltérések, ugyanis kívülről ugyanazt a
stílusirányzatot képviselte, mint három társa. Amennyiben már jártál a másik
két kastélyban, nyilván feltűnt, hogy hasonló a fekvésük, az elrendezésük.
Meglehetősen erős a gyanúm, hogy ez a sötét hely sem különbözik nagyban társaitól.
Mindig maradj a Testőr
közelében, de ne csupán ketten vágjatok neki az útnak, mindenkire szükségetek
lesz. Vigyetek magatokkal fegyvereket és senki ne induljon el egyedül –minimum
ketten legyetek, ha szét is váltok.”
Felszaladt a
szemöldököm a sorokat olvasva. Szinte láttam magam előtt, ahogy az öreg Clark
Danken az utóbbi bekezdést írja. Legjobb tudomásom szerint nem volt kiképezve
harcra, mindig egyedül játszotta a kalandort, és mégis ő osztogatott nekünk
tanácsokat. Nem mondom, hogy nincs igazság abban, amit írt, inkább arról van
szó, hogy erre magamtól is gondoltam. Mindenesetre aranyos, hogy még ezek is
eszébe jutottak.
„Ami
a képességeiteket illeti, mostanra elég erősnek kell lenniük ahhoz, hogy
boldogulni tudjatok. Nem tudom pontosan, hány ilyen különös, természetfeletti
erőre tettetek szert, Sheila csupán néhányat említett. A Kiválasztott
rendelkezik éleslátással, különösen kiélezett hallással, fénysebességgel, elég
nagy stressz hatására pedig említett valami furcsa képességet, amire sajnálatos
módon nem emlékszem. Mindenesetre rájössz, ha eljön az ideje. A Testőr emberileg
felfoghatatlan testi erővel bír, különleges képessége révén megérzi a
Kiválasztott jelenlétét, ahogy azt is, ha az veszélyben van, emellett
gyógyításra is képes, azonban csak akkor, ha bizonyos feltételek teljesülnek.”
Ennél a résznél
enyhén szólva leesett az állam. Fénysebesség? És még egy furcsa képesség? És
lehet, hogy van még több is? Még sosem tapasztaltam magamon semmi
természetfelettit a látásomon és hallásomon kívül. Ahogy Damien esetében is a
legtöbb dolog eddig rejtve maradt. Korábban még sosem említette senki, hogy
bármi hasonlóra képesek volnánk. Pedig magamtól a látásomról vagy a hallásomról
sem szerezetem volna tudomást, ezt is a Donovanok árulták el nekem.
„Ha érdekelnek bizonyos dolgok a Testőr és a
Kiválasztott különös kapcsolatáról, keresd meg a másik rejtett oldalt!”
Egy újabb
rejtett lap? Sóhajtva lapoztam át a könyvet az elejétől a végéig újra,
különösen ügyelve a vastagságukra, azonban semmit sem találtam. Második
alkalommal már folytattam az üres oldalak átvizsgálásával is, mikor megéreztem
a különbséget. Kerestem egy éles tárgyat, majd az apró lyukba illesztve
szétválasztottam a napló újabb titkos lapjait. A lámpa fényénél ismét
felizzottak a betűk.
„Drága
Kiválasztott!
Nem
tudok mindent a Testőr és a Te különös, természetfeletti kötődésetektől,
azonban mégis van néhány dolog, amit meg kell osztanom veled.
Először
is: a kötelék nem befolyásolja az érzelmeiteket. Nem lesztek egymásba
szerelmesek a kapcsolat hatására, nem gyűlölitek meg egymást miatta. Ez nagyon
fontos, drága gyermekem. Amit egymás iránt éreztek az tiszta, a szívetekből
fakad. Ezt mindennél fontosabbnak tartottam leszögezni.
Másodszor:
Sheila alkotta meg a legendákat, minden az Ő „játékszabályai” szerint alakul. Ő
szabta rátok a képességeket, ő alakította ki a kötést, így ő hozta meg az ezzel
járó korlátokat is. A legendák szövege szintén a boszorkány műve. Nyilván
tudjátok, hogy a kapcsolatotok tiltott, hiszen „a történelem megismételheti
önmagát”. Ez alatt persze a párbajt értette, amelyben végül valaki meghal, egy
Sullivan és egy Donovan ellentétet, egy testvérharcot. Bár a Testőrnek
kötelessége megvédeni a Kiválasztottat, előfordul majd, hogy egy testvére
veszélybe kerül. Akkor választania kell majd, s nem szabad, hogy téged
válasszon. Téged képes meggyógyítani, visszahozni a halálból, ám egy őrzőt nem.
Az ő feladata mindenkire vigyázni, hatalmas nyomás nehezedik vállaira. A család
az első, ám ha beléd szeret, ez az értékrend fenekestül felborul. A testőr
képességeit felerősíti a testvérei jelenléte, az Ötök hatalma. Ha egy odavész,
az ő hatalma egy darabkája vele megy. Ez a valódi oka mindennek. Ahhoz, hogy megvédhessen, először a fivéreit
kell megvédenie.”
Hitetlenkedve
olvastam a sorokat. Túl sok volt ez mind egyszerre. A falra másztam a rengeteg
természetfeletti dologtól, hiszen sosem tartottam őket lehetségesnek, erre
mégis itt van minden. Ez az egész helyzet úgy, ahogy van egyszerűen lehetetlen,
és hihetetlen, de mégis valóság. Hisztérikus nevetésben törtem volna ki, ha nem
uralkodik el rajtam a pánik. Ez az egész annyira abszurd. Úgy érzem, Damiennek
tudnia kellene mindezekről, másfelől nem akarok rápakolni még egy tonna
felelősséget a vállára. Tanácstalanul ültem a poros, dohos szobában, a könyv
lapjaira meredve. Nem bírtam felfogni ezt az egészet. Úgy éreztem, hogy csak
egy álom az egész, és hamarosan felébredek Londonban. Azt akartam, hogy ez csak álom legyen.
A könyvet a
fiúkban hagytam a titkos dolgozószobában, majd a szobámban az ágyamon fekve
elgondolkoztam az egészen. Fogalmam sincs, mit kéne tennem. Sokáig forgolódtam
a válaszon törve a fejem, míg végül elnyomott az álom.
Sötét
volt, mint annyiszor korábban. Éreztem, hogy ez nem egy szokványos álom lesz.
Rég volt már hasonló, éreztem, ahogy a gyomrom összeszűkül, a kezeim remegnek.
Fogalmam sem volt, mégis mire kellene számítanom. Katherine jelenik meg? Vagy
talán a Mester? Esetleg valami teljesen más? Nem tudhattam. Csupán túl akartam
esni az egészen, jobban, mint valaha.
Halvány, fehér fény
kezdett derengeni előttem, mely lassan öltött alakot. A furcsa, ködszerű
foltnak előbb vékony végtagjai jelentek meg kecses tartásban, majd szép lassan
kivehetővé vált egy vékony derekú alak fehér szoknyában, a vállára omló hosszú
haja, mely lány hullámokban keretezte az eddig felismerhetetlen folyamként
kavargó füstöt, ahol az alak arcának kellett volna lennie. Finom mozdulatokat
tett a kezével maga előtt, mire az arcában két kék ékkő szerű szem jelent meg,
majd rózsaszín ajkak öltöttek formát, szép lassan kirajzolódtak a vonásai.
Katherine volt az, továbbra is ködszerűen, korántsem olyan valóságosan, mint
korábban, de Ő. Az a különös fehér füst, mely a testét alkotta folyamatosan
kavargott, mégis tökéletesen kivehető volt ő maga. Nem tudtam, mit mondhatnék,
a torkomon akadtak a szavak.
Egyre izgalmasabb! *.*
VálaszTörlésNagyon nagyon tetszik kár, hogy már csak 15 rész kell és befejeződik..:(
ui:Boldog Születésnapot!Én is ekkor születtem volna, de 2 nappal korábban jöttem a világra! :)
köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik! :)
TörlésKöszönöm a köszöntést! :) Neked is boldog születésnapot akkor így utólag! :)
Igen, sajnos már csak ennyi van hátra, de talán az extra projektekkel is olyan állapotban leszek addigra, hogy egyből el tudom majd kezdeni, szóval akkor ha úgy vesszük még nem lesz vége ;)
Fuu nagyon várom már a következő fejezetet ♥
VálaszTörlésNagyon köszönöm, igyekszem! :)
TörlésOh te jó ég imádtam, nagyon várom a következő részt, fantasztikus vagy! Nagyon boldog szülinapot kívánok! puszi
VálaszTörlésKöszönöm, igyekszem a következővel! :)
TörlésNagyon köszönöm! :))
Puszi,
Vivi
Hű. 1 hete találtam rá a blogodra, és szószerint odavagyok érte. Amikor a második évadot elkezdtem, elkezdett motoszkálni az agyamban a gondolat, hogy "csak nehogy felkeressen valami könyvstúdió és kiadd könyvben, mert akkor nem tudom elolvasni ideáig". Ez persze ez önző gondolat, nagyon örülnék neki ha Kathrine legendájából könyv lenne, mert sikerkönyv lenne az biztos! :) Én is író vagyok, nekem nagy álmom egy könyv kiadása.
VálaszTörlésNagyon tetszik az egész történet, a megfogalmazás, a humorod, és én a helyedben továbbküldeném a története(ide)t egy kiadó cégnek.
Így futólag láttam, hogy mindig elnézést kértél, amiért eltűntél, és bár akkor nem izgatott, most nagyon remélem, hogy nem lesznek nagyobb kihagyások, mert én naponta nézni fogom a blogot :)
Pusziii
Vivi xx
Szia!
TörlésNagyon szépen köszönöm, örülök, hogy ennyire tetszik a blog! :)
Bevallom őszintén többször is megfordult a fejemben a történet kiadása, viszont semmiképp sem a jelenlegi formájában - ha egyszer valóban kiadásra szánom magam, előtte mindenképp átdolgozom. Mindenesetre nagyon szépen köszönöm a bizalmat, nagyon jól esik, hogy ilyen jónak találod! :)
Sajnos néha eltűnök, igen, de akkor sem hónapokra - nálam már az 1-2 nap is késés, ami bizony sajnos többször is előfordul.
A részek 2 hetente szombatonként érkeznek (általában, bár vannak kivételek) és a blog Facebook csoportjába mindig kiteszem a linket, érdemes csatlakozni, ha még nem tetted esetleg (oldalt van a link).:)
Még egyszer nagyon szépen köszönöm, bearanyoztad a napom a nagy ZH felkészülés közepette! :) <3
Ezer csók és ölelés,
Vivienn J.
Te jó ég! Egyre izgalmasabb minden! Ez a sok apró részlet ami a képességeikről kiderült, csak még jobban felcsigázza a képzelőerőmet ( bár úgyis minden máshogy fog történni, ugyanis teljesen kiszámíthatatlanul - és zseniálisan - írsz). Siess a követező résszel, és utólag is (nagyon megkésve) boldog szülinapot, illetve kellemes őszi szünetet kívánok Neked!
VálaszTörlésÖlel:
A Girl
Szia!
TörlésÖrülök, hogy tetszett a rész, és köszönöm a dicséretet.:) Bevallom mindig az volt a legnagyobb félelmem, hogy túl kiszámítható a történet, és nagyon igyekeztem, hogy ne így legyen - néha még magamat is képes voltam meglepni. Köszönöm, a visszajelzést, miszerint ez a törekvésem sikerült, nagyon örülök neki! :)
Nagyon szépen köszönöm! :)
Köszönöm, és Neked is további kellemes szünetet/hétvégét! :)
Ezer csók és ölelés,
Vivienn J.