Tényleg nagyon röstellem ezt a nyári szünetet a történetben, azonban továbbra is tartom magam ahhoz, hogy amíg nincs kész az évad, addig nem kezdem el feltenni a részeket. És sajnos még nincs kész. Én naiv, azt gondoltam, hogy nyáron rengeteg szabadidőm lesz, és ilyenkorra már javában a harmadik évadot írom. Aha... Örülök, ha itthon tudok tölteni pár órácskát, ráadásul a gépem sincs a legjobb állapotban. Ennek ellenére megteszek mindent, és amikor csak tudok-és a gépem is engedi- írok és írok, mint egy gép. Már tényleg nem sok rész van hátra, és augusztus végén, szeptember elején ismét érkeznek a részek!:)
Addig is bízom benne, kitartotok a blog mellett, a történet mellett, és mellettem is.:)
Ahogy ígértem, néhány meglepetést tartogatok, szóval az alternatív évadzáró után, meg is hoztam a következőt, megszakítva a csodálatosan értelmes 11 dolog díj záporomat.
Erről csak annyit, hogy igazából semmi köze ehhez a történethez, akkor írtam, amikor a TSF-hez nem volt ihletem, és unalmamban a fejembe költözött ez az ötlet. Eléggé rövid kis történetecske lett, de úgy gondoltam, megosztom veletek is. Remélem, elnyeri a tetszéseteket! Jól esne néhány komment.:D
Ölel Mindenkit: Vivienn
A fehér virág
- Nagypapa!
Nagypapa! Meséld el azt a történetet, arról a szép lányról!- kérlelte a beteg
kisfiú a nagyapját, aki az ágya melletti kényelmetlen széken kuporodott,
hatalmas markában tartva unokája aprócska gyermekmancsait. Fáradtan sóhajtott, majd
kedvesen elmosolyodott. A nevetőrácok összefutottak a szeme sarkában. Végül így
felelt:
„Egyszer volt, hol nem volt, egy távoli, messzi-messzi
királyságban, élt egyszer egy királykisasszony. Ez a hercegnő azonban
különbözött a többi királyi sarjtól. Hófehér bőre, smaragdzöld szeme és halvány
szőke haja merőben eltért mindenkitől. Nem akadt párja szépségének az egész
birodalomban. Azonban a gyönyörű leányon borzalmas átok ült. Akárkit is
megszeret, arra sanyarú élet, ezernyi sorscsapás várt. Éppen ezért, hogy ne
bántson senkit, mindenkit, aki közeledett hozzá eltaszított magától. Úgy
nevezték, a Kőszívű Szépség. Keveset járt emberek közé, élete nagy részét egy
kis szobában élte, de ott is csak szenvedett. Családi képek vették körül, s
mikor rájuk nézett tudta, hogy nem tartozik közéjük. Hiába próbáltak hozzá
közelebb kerülni, ő mereven elutasította szeretteit. Milyen furcsa kettőség.
Nem szeretni valakit azért, mert szeretjük. Ez a szörnyű kettős érzés kavargott
a lányban éjjel nappal. Egyedül egy kis fehér virág volt az, aminek elsírhatta
bánatát. Mert így igaz; sírt. Folyton csak sírt. Látni, hogy az embereknek jobb
nélküled, borzasztó fájdalom. Egyedül az a tudat tartotta benne a lelket, hogy
az ő áldozatának hála adatik meg másoknak ez a boldogság. A boldogság, amire ez
a kicsiny lány oly régóta vágyott. Egyedül ez a kis fehér virág nyújtott neki
vigaszt. Őt nem kellett eltaszítania, ő nem érzett fájdalmat, ő meghallgatta.
Egy napon aztán a gyönyörű leány elérte azt a kort,
hogy átvehesse a trónt édesapjától. Aznap hatalmas ünnepség zajlott az egész
birodalomban. Mindenki őt ünnepelte. Azon a hideg, esős napon az emberek mit
sem törődve a közelgő viharral az utcákon énekeltek, táncoltak, ünnepelték Őt.
Ezen a baljós napon, a hercegnő végre elhagyta a palotát. Sosem járt még
azelőtt ennyi ember között. Félt. Rettegett. Rettegett, hogy boldog lesz, s
akkor ez a sok ember nyomorúságban éli le az életét. Miatta. Ezt a terhet nem
tudta volna cipelni élete végéig. Képtelen lett volna rá. Így hát nem nézett rá
senkire, nem szólt senkihez. Csupán, mint egy élőhalott, egy szellem haladt át köztük.
Az éljenzés lassan alábbhagyott, a zene elhallgatott. A nép csalódottan
vándorolt haza, csalódtak a hercegnőben. Aztán a vihar lecsapott. Villámlás,
mennydörgés, zuhogó eső kíséretében sétált tovább a lány, egyenesen az erdőbe. Ott
megállt egy fánál, leült a földre, mit sem törődve hófehér selyemruhájával, s
hangos, keserves zokogásba kezdett. A gondolatok, az érzések, amiket magába
fojtott a nap folyamán, végre kiszakadtak belőle.
Óráknak tűnő percek múltán, valaki megjelent mellette.
Leült mellé a sáros földre, s szorosan magához szorította. Amint a lány sírása
lecsillapodott, eltolta magától, hogy könnyáztatta szemébe nézhessen. A
szépséges zöld szemek kitágultak az ismerős arc láttán. Az édesanyja kék szeme
nézett vissza rá, fekete haja nedves csomókban lógott a vállán, arcán az
esőcseppek mellett könny csillogott.
Sokáig ültek csendben egymás mellett a zuhogó esőben.
Egyikük sem szólalt meg. Végül az anya törte meg a csendet.
A lány szó nélkül elvette, s sokáig nézte a ritka
szépséget. Épp olyan fehér, mint Ő, gondolta szórakozottan.
Aztán hirtelen keserves köhögő roham rázta meg
törékeny testét. Édesanyja nem tétovázott sokat, ölbe vette, mintha csak pólyás
kisbaba volna, s szalad vele a kastélyba.
Másnapra kiderült, hogy a leány tüdőgyulladást kapott.
A királyi orvos nem tudott mit kezdeni vele, úgy vélte, csak órái vannak hátra
az ifjú trónörökösnek. A szülei minden percben a betegágynál ültek, fogták
egyetlen gyermekük kezét.
Erre a lány nem szólt semmit. Lehunyta a szemét a
fehér virágot szorongatva aprócska kezében, s visszagondolt az elmúlt évekre,
az apró jelekre, amiket nem vett észre. Visszagondolt a családjára, a népére. S
ekkor ébredt rá, hogy még így, kőszívű, elutasító gyermekként is feltétel
nélkül szerették őt.
A királyi pár megszorította egyetlen gyermekük kezét,
s szeretetteljesen mosolyogtak rá. Sosem mondta ki ezelőtt ezt a szót.
Szeretet. Tizenhat év alatt most először hagyta el ajkait a szó. A szemei
lecsukódtak, s mosolyogva távozott az angyalok világába. Később, mikor édesapja
visszatért az orvossal, az ágyon csak egy fehér virág maradt. Mert ez volt Ő.
Egy ártatlan, gyönyörű virágszál, aki csak szeretetre vágyott, s arra, hogy
szerethessen. Pont olyan, mint amit oly féltve őrzött. Egy fehér virág. „
Mire a nagypapa befejezte a mesét, a tüdőbeteg kisfiú
már mosolyogva aludt. Aludt, s angyalokkal álmodott, akik egy fehér virágot
adtak neki ajándékul, s cserébe soha többé nem akarták elereszteni. Nem is
engedték.
Vége
Olyan jól írsz :) ez a kis történet egészen meghatott
VálaszTörlésKöszönöm!^^ (:
TörlésSzia! :)
VálaszTörlésDíjat kapsz! Nálam találod meg: http://diary-of-a-ts.blogspot.hu/p/dijak.html ;))